Tudomárny

Tudomárny

vonulok a szemeim mögé,
rezzenésből rezzenésbe,
a mikromozdulatokba,
vonulok a sejtjeimbe

egyre inkább mögém állok,
mert meghatároz a mögöttes,
meghatároz egy ölnyi jövő,
egy villanás, hogy mikor-hova

a tegnap este a meséivel
a ma estére determinál,
közte nincs semmi,
csak a vérző árnyaink.

talán ebben van a mosolyunk
talán igen.
a humornyi beleférésekben,
a törmelékekben,
a gyűrődésekben a földeken,
a megfogható elengedésben.

nyitjuk a bezáródó,
rézsút hántolt
pillantásokat,
a pillantásokat amit
megolvasztják a szorításainkat
és megfagyasztják a harapásainkat

2014