Vakon
tehetetlenségre
és
elhagyatottságra
hoz
az egyetlen örök védelmező
is
úgy is
kénytelenek vagyunk
futni
szemünk nincs
csak
lábunk van
és fárad
majd végül
kifut
2014
2014. április 28., hétfő
Hálónk
Hálónk
minden
minden egyes sejt
összekapcsolódik
egyszerre halványodnak
egyszerre égnek
egyszerre pattannak
belénk süvít
és tajtékozva táncol
a rezgés
a tömör csöndből
ez emel ki
ez zár össze mindent,
réstelen ez
réstelen összetartás
nekünk készültünk
2014
minden
minden egyes sejt
összekapcsolódik
egyszerre halványodnak
egyszerre égnek
egyszerre pattannak
belénk süvít
és tajtékozva táncol
a rezgés
a tömör csöndből
ez emel ki
ez zár össze mindent,
réstelen ez
réstelen összetartás
nekünk készültünk
2014
Ölelés
Ölelés
szemeinken
keresztül tör a fény
s megvilágít minket bennünk
-minden aminek valaha
annak örökre doboza
vagy-
csak mi vagyunk mi
ez választ el, ez emel ki,
a megfogható törődés
s a megfoghatatlan ölelés
2014
szemeinken
keresztül tör a fény
s megvilágít minket bennünk
-minden aminek valaha
annak örökre doboza
vagy-
csak mi vagyunk mi
ez választ el, ez emel ki,
a megfogható törődés
s a megfoghatatlan ölelés
2014
Közted és köztem távoltalan
Közted és köztem távoltalan
mert minden lélegzetvétellel taposunk
s az évek vonulása porzik alatta
és mert minden cellánk zárulni kívánna:
tehetetlenségbe nyílunk, ráncosodunk
és mert bezárjuk magunkat közénk
és szólunk a némaságban, egyre
csak mártózunk a kietlenbe, az
összekuszált megváltásba, egyként
és tudsz te mellettem feküdni éjszaka?
tudsz, mikor alszik oldhatatlan magányunk?
mikor sötétbe vetkőzve vérzünk együtt?
a csigaházak teljességét beszívva
csöndünkbe inkarnálódva baktatunk
s elragadtatván egymásért nyújtjuk kezünk
2014
mert minden lélegzetvétellel taposunk
s az évek vonulása porzik alatta
és mert minden cellánk zárulni kívánna:
tehetetlenségbe nyílunk, ráncosodunk
és mert bezárjuk magunkat közénk
és szólunk a némaságban, egyre
csak mártózunk a kietlenbe, az
összekuszált megváltásba, egyként
és tudsz te mellettem feküdni éjszaka?
tudsz, mikor alszik oldhatatlan magányunk?
mikor sötétbe vetkőzve vérzünk együtt?
a csigaházak teljességét beszívva
csöndünkbe inkarnálódva baktatunk
s elragadtatván egymásért nyújtjuk kezünk
2014
2014. április 10., csütörtök
Szerelmesek az utcákon!
Szerelmesek az utcákon!
szerelmesek az utcákon
keljetek
mentsetek
mentsétek meg magatokat
mentsétek meg e tavaszt
nyíljatok
sokasodjatok
színezzetek
fessetek kéket az égre még
fessetek zöldet a földre még
rakjatok meleget
égessetek
olvasszatok
olvasszátok meg
a didergő végesség
elkeserítő jelenlétét
felejtessétek el a jelen
múlását
hogy megérkezzünk belé
legyetek bennünk
nyúljatok belénk
és tépjetek ki minket örökre magunkból
2014
szerelmesek az utcákon
keljetek
mentsetek
mentsétek meg magatokat
mentsétek meg e tavaszt
nyíljatok
sokasodjatok
színezzetek
fessetek kéket az égre még
fessetek zöldet a földre még
rakjatok meleget
égessetek
olvasszatok
olvasszátok meg
a didergő végesség
elkeserítő jelenlétét
felejtessétek el a jelen
múlását
hogy megérkezzünk belé
legyetek bennünk
nyúljatok belénk
és tépjetek ki minket örökre magunkból
2014
13-kor a 7-es buszon
13-kor a 7-es buszon
csupa nyugdíjas
csupa alkoholgőz
(ők már megtehetik)
csupa ránc
csupa tánc (?)
könnycseppek a felfestésben,
vérző bársonyülések
minden hogy szalad
át a városon,
minden hogy folyik
keresztül a szememen
háttal szoktam ülni,
hátha valahova kilyukadok
2014
csupa nyugdíjas
csupa alkoholgőz
(ők már megtehetik)
csupa ránc
csupa tánc (?)
könnycseppek a felfestésben,
vérző bársonyülések
minden hogy szalad
át a városon,
minden hogy folyik
keresztül a szememen
háttal szoktam ülni,
hátha valahova kilyukadok
2014
Dobban
Dobban
megszüljük saját anyánkat
aztán ő újra megszül
minket
megalkotjuk a színeket
s a színek megalkotnak
a hangok vibrálását
csöndbe zárjuk,
majd hangzavarba
a koppanó ürességet
megint eljutottunk ide
és megint:
dobbanunk egymásban
2014
megszüljük saját anyánkat
aztán ő újra megszül
minket
megalkotjuk a színeket
s a színek megalkotnak
a hangok vibrálását
csöndbe zárjuk,
majd hangzavarba
a koppanó ürességet
megint eljutottunk ide
és megint:
dobbanunk egymásban
2014
Visztek
Visztek
visznek a percek
visznek a következőkbe
ahol hasonló
kiivott lelkek várnak
öntjük a mámort
egymásba
a mámoros kiszabadulást
a következők ketreceiből
a következő pillanatok
elhagyatott zárkáiból
visszük
folyamatosan visszük egymás
csöndjébe a feloldást
2014
Szavak nincsenek
Szavak nincsenek
elhagyatottság az osztályrészem
s elhagyatottság az osztályrésze
mindenkinek,
mindenki tehetetlen
és mindenki csöndes
a beszéd maga köddé foszlik
s értelmetlenségbe öltözik
az üvöltő idő,
akár egy folyam, oly robajló
szavak többé nincsenek
csak hangok
hangok és disszonancia
szavak.
újra meg kell rágni
lenyelni
és kiokádni őket
didergünk a hazátlanságban
s e tavaszban, e szerelemben.
-
belénk izzott
minden ami óv
minden sarokból őrzők szeme les
s az árvaságban
egymásba öltözünk
menedékért.
2014
elhagyatottság az osztályrészem
s elhagyatottság az osztályrésze
mindenkinek,
mindenki tehetetlen
és mindenki csöndes
a beszéd maga köddé foszlik
s értelmetlenségbe öltözik
az üvöltő idő,
akár egy folyam, oly robajló
szavak többé nincsenek
csak hangok
hangok és disszonancia
szavak.
újra meg kell rágni
lenyelni
és kiokádni őket
didergünk a hazátlanságban
s e tavaszban, e szerelemben.
-
belénk izzott
minden ami óv
minden sarokból őrzők szeme les
s az árvaságban
egymásba öltözünk
menedékért.
2014
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)