Andrássy
drága mexikói, hol a gondolatok felszállnak a testbe,
cikáznak a történetek,
szemeinkbe olvadnak,
megmártóznak a ligetben
s a szív, mely közösségbe hajt,
dobban elhantolt hősök ölelésében,
dobban át a bajzán
az öreg rímpajzán
körömnyi pislák
ha a köröndi pisák felszakadozott hálóiban
haza vár a háromszázhatvan foknyi kalandozás
a másik Vörösmarty
a kis oktondi
felhevül ha össze van téveszme
de hívogat a halványult hírnévvel
oktogon:
ott vártalak konokon,
jól lakott Andrássy gyomrában
emészt meg minket monoton
és kifut a gyomorsercegés
az operába:
kihányt minket a kultúra,
és a savak között vár Aida
hogy elringasson az Andrássy sarkára,
ahol képen üt Bajcsy-Zsilinszky
ami a véget jelenti.
2014
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése