2014. február 19., szerda

Ha már... akkor

Ha már... akkor

a nagyok rövidekké
az aprók hosszúkká
lettek
minden arc egy történet
egy utcába zárt öröklét

ha már nem írok
akkor elfelejtettem a történeteket

elfelejtettem az egységet
elfelejtettem a születést
elfelejtettem a halált
elfelejtettem minden egyes levegőmet

ha már nem írok,
akkor
akkor
akkor meghaltam
akkor boldogságig lelassultam

2014

Újra mindenki

Újra mindenki

minden nap megtudni,
hogy egyszer meghalok
olyan, mint tudni minden
levegővételemet

ironikus

pedig bármit teszek
bármennyire felejtek
bármennyire várom,
az idő hullámai morajlanak
tajtékzanak
hatalmasan vonulnak

bármit teszek
bármit teszel
bármit tesz
bármit teszünk
bármit tesztek
bármit tesznek

egyszer meghalok
egyszer meghalsz
egyszer meghal
egyszer meghalunk
egyszer meghaltok
egyszer meghalnak

ez alól nincs kivétel
mindenki
újra mindenki

összefon
eggyé tesz
feloldja a túlvilági magányt,
mert ismerjük azt

újra
mindenki
eggyé

2014

Fogj!

Fogj!

lehetetlen
nem lehet
nincs rá erő

pedig mennyi minden
mennyi minden megvalósult

de ez feloldhatatlan
izzó vasgolyó

semmi nem állítja meg...
és ne visszhangozz fejemben!
ne üvölts a némaságban!
ne, soha többé, ne hasíts belém
kérlek
könyörgöm

"Ismeritek...?"
ismerem.
"És értitek...?"
értem.

megfosztasz
kisemmizel
semmi nem marad
csak a tehetetlenség

folyamatosan gyilkolsz

-------

fogj
vers
tarts meg

2014

Közös

Közös

minden autóban
minden villamoson
minden buszon
minden metrón
minden utcában
minden téren
minden házban
mindenütt
én vagyok
mi vagyunk
és a pillanat közös

2014