Magamnak voltam

Magamnak voltam

Öregség, mint Tejbe mártott alkalom,
Ahogy megfáradva csorog lábamba.
Néha-néha pillanatra megkapom.
Elmúlásnak nektár-édes Zamata.

Vörös óriásként elnyel majd a Csönd.
Égető marad, amit tudtam s mit nem.
Bolond teljességgel szív majd be a Föld.
A Holnapba többé meg nem érkezem.

Dilettáns vágyam éjjeliőrként vár,
Hogy megmutassa mit szeretnék s mi jár.
Tűzszekerem összeomlik alattam.

A Bizonytalanságban tudtomra jut,
Ami volt mostanra örökre elmult.
Semmi voltam és Mindenség maradtam.

2012