Fáradtság

Fáradtság

Ordító csöndbe öltözött az este.
Gyökeret vert a rút tehetetlenség
s édes súlyát máris lábamra tette.
Ennyi van csak: látatlan-egyszerűség.

Orkánt szabadít a zsilip fészkembe.
Bizsereg világom és ásványt csorgat
önmagáról. Testem Tölgy, s így egész lesz
Hárs lelkemmel. Egybekelnek ma-holnap.

Mozdul az egyenes, görbévé válik
tudtalan. Semmiben lebegve váltig
állítja mindenről első sejtését.

A lezárult cellámból se be, se ki.
Álomra borul a "minden és semmi".
Keringőbe hív a világmindenség.

2012