Aludj csak, majd én őrködöm
már a Nap is Holddal kel föl
az utca-lámpák fényei
ráborulnak a fákra is
majd a föld alatti neszre
annak is a legkisebbjére,
hajdan elhantolt testekre
minden alszik, te is aludj
és hagyd meg nekem a poharad
azt a keserű poharat
azt amit nem volna szabad
azt ami nem neked maradt
mert engem már rég elhagyott,
elhagyattam önnönmagam,
de neked még ott maradok
épp csak annyit kérek tőled
üvölts! fába szorul lélek
üvöltsd mint fába szorult: "ÉLEK!"
mert senki nem kérdezett meg
mert senki nem kérdezett meg
aludj csak, majd én őrizlek
2013
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése