Közted és köztem távoltalan
mert minden lélegzetvétellel taposunk
s az évek vonulása porzik alatta
és mert minden cellánk zárulni kívánna:
tehetetlenségbe nyílunk, ráncosodunk
és mert bezárjuk magunkat közénk
és szólunk a némaságban, egyre
csak mártózunk a kietlenbe, az
összekuszált megváltásba, egyként
és tudsz te mellettem feküdni éjszaka?
tudsz, mikor alszik oldhatatlan magányunk?
mikor sötétbe vetkőzve vérzünk együtt?
a csigaházak teljességét beszívva
csöndünkbe inkarnálódva baktatunk
s elragadtatván egymásért nyújtjuk kezünk
2014
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése