Kapitányom!

Kapitányom!

"Kapitány úr! Nem találom őket"
"Keresse jobban! Mondtam nekik, hogy magammal viszem őket, ne hagyjon cserben ifjú."
"De kapitányom, még csak egy hete vagyok itt, igazából nem is tudom, hogy kiket keressek.."
"Ne bolondozzon kalóz! Még egy ilyen és szárazföldi patkányt csinálok magából! Vagy jobban szeretné a cápák között végezni?"
"Nem Uram, Isten ments!"
"Milyen Istenről beszél? Isten rám hagyta magát!"
"Akkor Ön mentsen!"
"Helyes-helyes. Na, elég a szájalásból, keressen tovább."

"De Uram, nincsenek itt."
"Hogy érti ezt? Az nem lehet! Nekem kell őket vezetnem."
"Tudom Uram, de nem találom őket."
"Csak keressen, vagy moshatja a fedélzetet!"
"Igenis!"

"De uram, esküszöm, hogy nincsenek itt..."
"Hazudsz kutya! Itt kell lenniök!"
"Igenis Uram, de nincsenek! Értse meg, elég a görcsből!"
"Az nem lehet, itt hagytak volna?"
"Úgy tűnik.."
"Az egész expedícióm terve a semmin állt?"
"Fogadja el, nem csak önt hagyták itt, mindenkit itt hagytak, engem is."
"De te legalább velem maradsz!"
"Ha már itt hagytak.."
"Nem csak téged hagytak itt."
"Igaz... Önnek itt sem voltak"
"Ne szájalj kalóz! Te nem vesztettél semmit!
"Ön szerint én nem ismerem az évek vonulását? Én nem akarok az egyenlítőn sétálni?"
"Fiam... Túlreagálod. Hova tűnt a virágzó öniróniád?"
"Eltűnt, elment, ahogyan a többiek."
"Akkor mit keresel még a hajómon? Ne legyél a hajóm Gabriele, nekünk Mihály kell!"
"Milyen nekünk? Legfeljebb Önnek. Mihály meg amúgy is eldobta a kardját."
"Akkor keresd meg!"
"Azt nem lehet."
"Akkor miért maradsz?"
"Élményekért. Hogy újra csecsemő lehessek."
"Hajót tévesztettél."
"És most?

Mit tegyek, ha minden amit teszek, elveszik?"
"Ugyan, ne süketelj, az embert a tettei határozzák meg, ezért vagy."
"De hisz minden eltűnik, a többiek sem maradtak meg, csak a szavuk, de a szavuk nem ők. Nincs bennük a megmásítható elméjük, csak a megfogható."
"Azzal neked mégis mi dolgod lett volna?"
"Kell a szemük. Akarom a megismerésüket."
"Ott a tied."
"De az nem elég! Értse meg Uram, az nem elég, amit idedobtak! Nem lehet, hogy..."
"LEHET! Hisz' ez létezik."
"Megrekedek ebben az ürességben. Nincs hova kúsznom a pillanatnyi halál elől."
"Muszáj. Ezért születtél."
"Nem kértem, hogy elhagyjanak."
"Akkor csak egyet tehetsz."
"Hallgatom."
"Irány súrolni!"


(az olvasónak rólam:)
túl sokszor mozdultam amikor aludtam,
de legalább halhattam ezt:
"boldogságig lelassult pusztulás"
boldogságig
lelassult
pusztulás
.
boldogságig

2013