Margómra
én mindig magamba nézek
hogy jobban lássalak téged
mindig először harapok
hogy tudjam miből kaphatok
én mindig nagyot kiáltok
hogy visszhangomra járjatok
én mindig utolsót lépek
hogy estemben padlóddá érjek
Zuhanunk, te, te és ti is.
Így zuhanok én is. És mint
a lyukas fogtöméssel, oly'
kellemesen fáj harapni
velünk. És végül kiköpnek
először majd nőt s gyereket,
aztán jön az egész bagázs.
Ne félj!
Én majd kezdem a halálba-indulást.
2013
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése