Ajtónyitó
kisfiúként csattintottam ostort
(vagyis próbáltam úgy-ahogy, de nem ment)
fogtam volna vasból szörnyű kardot
de túl nehéz meg hideg volt, mint egy hegy
ebbe a testbe születtem élni,
és bár kicsit másokban halok el,
talán nekem az egyet jelenti
"rólad, mint Istenről: messzeségig
nyúlva, hogy lehetetlen közelig
érkezz, mint eltévedt ismeretlen
az összeroppanó számegyenesen
magad lettél nekem, a mindörök,
kinyitottál. hagyd magad! könyörgök!"
-agyvelőm lassan, pulzusként mérőzött-
2013
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése