Szobában
Az óra a falon lóg, új árnyalatba öltözik a fal.
Mérőzik az analóg, ütemére vibrál a világ.
Megállíthatatlanul folyik el az idő.
Mindenki másfelé úszik, de ugyanoda jut.
Csak remény a távolabbi, csak hit a cél
és cél a hit. Nem rendíthet se vas sem acél,
mert tudok, és ehhez ragaszkodom.
Foggal-körömmel, de fontoskodom,
s nem kéretem,
csak egyetlen öröknek remélem
magamat. Hitem rendíthetetlenül keserű,
melyet nem törhet le sem öröm se derű,
s nem állíthatja meg bizalmamat
abban, hogy látni fogom a halálomat.
Egyedül leszek.
Szeretni akarom ezt a helyzetet
és lépni egy újabb szintet.
Magamnak vajon meg tudom bocsátani,
hogy nem tudom elképzelni,
milyen nélkülem az életem?
2012
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése