Élni
meg tanulni
Kántor Péter parafrázis
Az idő vaskereke egy szívbemarkológép.
Mégis
azt tervezem,
hogy
a nagy dolgokkal kezdem.
Végül
is igen, tudok már szólni,
még
ha a szavakat meg is kell rágnom,
és
ki is kell okádnom őket.
Tényleg
a nagy dolgokkal kéne kezdenem.
Csak
szépen fokozatosan, látni,
öntözöm-e
hajtását az elvetett arcoknak.
Látni,
amint meglebben egy kéz,
ahogy
a sötétet simogatja éjszaka.
Hallani,
ahogy vetkőzik az elhagyatottság,
és
gyerekekké hámlanak az utcák.
Érezni
az ízét a csöndnek,
belesüppedve
lakmározni.
És
belélegezni a szagát a sebeknek,
az
emlékek orrfacsaró illatát.
Valaha
lesz esélyem
mindezeket
megtanulni?
Bár
mohó vagyok, de kétlem.
Még
jó, hogy szabad hibázni.
Elrohadó
yukka pálma,
Ez
vagyunk mi.
De
szívós nem, mint a menta,
én
nem vagyok. És megtanulni élni?
Élni
kéne, meg tanulni.
És
bár az ember keljfeljancsi,
elesik, de mellbe levegőt venni,
elesik, de mellbe levegőt venni,
egeket zendíteni,
azt kell
Amíg
nem adja fel a hardver.
A
végén úgy is egy
egy
megfogható
egy
bizonyos darabszámú
évvé
hónappá
hétté
nappá
perccé
lélegzetvétellé
válunk.
Pont
annyi szívütés jut
amennyi.
Tolhatatlan.
2014
2014
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése